Egy kis kultúra: a hét filmje #2
Az éjfélt már rég elütötte az óra, lassan készülődhetek, hogy elérjem a fél hatos vonatot. Az esti film azonban menthetetlenül magával ragadott, ilyen élmény után lehetetlen elaludni... Kicsit szégyellem is magam, mert megint egy elméletileg már rég lerágott csont a téma, de bízom benne, hogy tudok még valakinek újat mutatni. Ez pedig most a Wristcutters - A love story lenne.
Már az első másodperctől éreztem, ez a "szerelmi sztori" nagyon be fog jönni. Sok helyen olvashattok ilyet, és én se igazán szeretem az ehhez hasonló hangzatos kijelentéseket, de itt erről van szó. A cím egy depressziós történetet sejtet, végül teljesen mást kapunk, épp az ellenkezőjét. És ez ebben a csoda. Alulról kezdődik (a főszereplő csávó megöli magát), lent is folytatódik (minden megy tovább a maga rendjében, csak még egy kicsit rosszabbul), ám igen-igen magasan zárul. Többet nem áll szándékomban elárulni, ám nem győzöm hangúlyozni mennyire fantasztikus eme látásmód. A legmocskosabb helyzetben is megtalálhatja az ember az apró mentőövét, ezt sosem árt szem előtt tartani... És még hogy én nem vagyok szentimentális, ugye? :)
Félreértés ne essék, nem a Wristcutterstől találtam meg életem értelmét, ez inkább csak megerősített hitemben (mondhatnám felfogásomban, a hit szót a vallás sajnos kisajátította). A kemény filozofálgatást meghagyom egy másik időpontra és post-ra, a film megemlítése szokásom szerint amolyan pár soros kedvcsináló, műveltetési célból. Pláne azért, mert több helyen is láttam kiírást, miszerint "a Wristcutters - A love Story-t nem a nagyközönségnek szánják". Teljességgel elítélem a "mainstream" és underground" megkülönböztetést, sznob dologgá vált. Amondó vagyok, nézzétek meg minél többen, reklámozza aki tudja, bizonyos forrásoktól elég gyorsan beszerezhető.
Zene füleidnek
2009-et is megértük, gratulálok mindenkinek! A képek és a videok beszúrása is megy már (sőt a banner is le lett cserélve, hála azoknak akik értenek hozzá :)), nézzük próbaképp mi van a zenékkel.
A szilveszterrel kapcsolatban még annyit megjegyeznék, hogy rájöttem, menthetetlen eset lettem. Persze jól éreztem magam, de minden szentimentalitás kiveszett belőlem, az újév körüli csinadratta sem képes megfogni. Na majd legközelebb... Ha meg azt mondom, hogy az írás néha több örömet okoz, akkor tényleg vége a világnak. Azért büszke vagyok magamra, bár a mennyiség nem minőség, az elmúlt napokban 13 darab, eltérő terjedelmű cikkem jelent meg, és januárban tervben van még két komolyabb. Mivel a fizetős munka mostanában elkerül, jut időm erre, és így a zenehallgatásra is, amiről muszáj lesz már szólnom, ha már elméletileg ezért is kezdtem el ezt a bejegyzést.
Valamikor mostanában egyik kedvenc, meglehetősen friss albumomat szeretném bemutatni. Előtte viszont kóstoljatok bele jelenlegi abszolút favorit dalomba, egy teljesen más együttestől. (Szerk.: mivel az mp3 feltöltését nem engedi a rendszer, zenés video lesz helyette :))
Különös szilveszter
Valami nagyon nem akarja, hogy jól érezzem magam, de nem adom fel...
Miért van az, hogy minden olyan dolog, amit előre kijelentek, sose valósul meg? Hogyan történhet, hogy ha egyszer elromlik egy bizonyos technikai cucc, akkor sorban tönkremegy az összes többi? És persze a legfontosabb kérdés, tényleg létezik a szilveszteri átok?
Legalább az jó érzés, hogy bár csak most kezdtem írni, nem én vagyok az oldal egyetlen olvasója. Sajnos az elkövetkező napokban el fogom hanyagolni blogomat, egyre nagyobb mennyiségben kellene cikkeket írnom (arra a sportportálra, mely nevét még mindig jótékony homály fedi... :)), az idő meg szorít... Kösz az eddigi kommenteket, 2009-ben folytatom, boldog újévet!
Végre itt van!
Nézzetek kultúrbarbárnak, könyvnek ennyire még nem örültem, pláne nem úgy, hogy még el sem olvastam. Ha pedig hozzáteszem, hogy rögvest kettőt hozott házhoz a futár, akkor tényleg határtalan lehet a boldogságom. Megmondom miért
Tudod ki az objektivizmus megalapítója? Melyik az a könyv, amelyet Amerikában csak a Biblia előz meg az eladási listák élén, közben magyar kiadásban meg sem jelent?
Ezek most nem találós kérdések, válaszolok is rá: Ayn Rand, és műve az Atlas Shrugged (Atlasz vállat von). Én se hallottam róla egészen kedvenc sorozatom, a Mad Men (később írok róla) egyik részéig. Rékerestem és megdöbbenéssel vettem észre, hogy bár már 51 (!) éve adták ki, itthon senki nem gondolta, hogy érdemes lenne lefordítani. A könyvesboltokban eluralkodó szennyáradaton nem akarok filozofálni, lehet hogy az 1168 oldal riasztotta el a műfordítókat... Angoltudásom elég felszínes, tehát nagy fába vágtam a fejszémet, de ha hónapokig is szenvedek vele, ezt az elmaradásomat muszáj bepótolnom. Aztán ki tudja, egyszer talán nekiállok én a magyarításnak :)
Ezzel szemben érdekes, hogy Rand "The Fountainhead" munkája 2006 hazánk nyelvén is megjelent (azon nem is akadok már fenn, hogy az Atlas Shrugged egyik borítótervét tették rá...) az Ősforrás címen, természetesen ha alkalmam volt rá, ezt is megvettem.
Valamikor neki is állok, de előtte még befejezem Emile Zola "Tisztes úriház"-át, közben tanulnom is kellene egyszerre három sulira, most meg nekiállni a cikkírásnak... Persze nem panaszkodom, nem unatkozom és nekem ez a legfontosabb :)
Egy kis kultúra: a hét filmje
Ezentúl megpróbálok rendszerességre törekedni, és meghatározott időközönként - nem is annyira - kritikákkal jelentkezni. Elöljáróban le kell szögeznem, hogy nem akarok senkit utánozni, ha a blogom pár írása hasonlít pár filmbuzis-s cikkre, az nem véletlen műve, annak nagy rajongója (és RSS feedre is feliratkozott olvasója) vagyok. A "JJ-kult" beindításának az ötletét is onnan merítettem, csak én egy kicsit személyesebb hangvételű és több témát felkaroló oldalt szeretnék összehozni. Érzem már, hogy nagyon sok lesz a duma, ígérem utoljára jöttem ilyen semmitmondó átvezető szöveggel.
A karácsony két arca
Én is jöhetnék azzal a közhellyel, hogy ez az ünnep már nem is igazi ünnep, hogy a kapitalizmus magába szippantotta a karácsony szellemét, de mára inkább ez a vélemény vált túlhasználttá. Ha nem mászkálsz a huszonnegyedike előtti napokon csúcsforgalomban az utcán, ha egymás taposását és kényszeres ajándékvásárlást ráhagyod a "pórnépre", ha nem vársz ilyenkor isteni csodát, akkor nem is olyan rossz ez az egész. Ja meg persze az is fontos, hogy véletlenül se nézz bele a tv-k "ünnepi kínálatába", az a sokkhatás egy évig is eltarthat
Igazából amiért írtam, az két hír, amikről mindenképpen meg akartam valahol emlékezni. Az egyik a "szokásos" lövöldözés Odaát (tudom a fegyvergyártást nagy pénz, de egyszer talán rájönnek hogy nem kellene minden hülye kezébe fegyvert adni) a másik meg egy óriási pozitívum. Nem szokásom a "celebvilág" híreit követni, de azért jó volt olvasni erről a nagy adományról, ilyenről még nem hallottam soha...
In medias res
Avagy csapjunk bele a lecsóba!
Életem első blogbejegyzését rögtön életem első blogon kapott kommentje követte (szerencsére megadadott, hogy egy honlap szerkesztőjeként és írójaként dicséretekben és kritikákban részesüljek, erről máskor), úgyhogy rendkívül boldog is lettem hirtelen. Hallom is a tömegek morajlását, lassan elkezdhetném a tartalmas bejegyzések írását.
Egy zenei videóval mutatom meg, hogy milyen mederbe próbálom terelni blogomat. A kult szóval a nevében sok választásom nincs, keményen a népművelés felé nyitok. Megosztom aktuális kultúrális élményeimet, legyen az megnézett film, sorozat, meghallgatott album, elolvasott könyv, vagy csak egy talált érdekesnek tűnő youtube-os (vimeo-s, googlevideo-s, stb.) klip. Persze csak a "leg" kerülhet ide, ha abból áll az egész, hogy "jujj ez de rossz zene volt", akkor jelezzetek és lehúzom a rolót. Az internetben az interaktivitást és a közzöségépítést tartom a legtöbbre, minden pozitív-negatív - kritikus - hangvételű kommentnek örülni fogok, és persze várom az ötleteket is. Néha magamról is csepegtetek valamit, elriasztásnak biztos kitűnő lesz.
Na elég a dumából, jöjjön egy tegnap látott film (na ki találja ki melyik?) fő betétdala, a "Man of Constant Sorrow [az örök bánat embere], amitől már füstöl a winchesterem és hangfalam.
Ismerőseim gyakran mondják rólam ezt, én pedig hiába hangoztatom, hogy ez mennyire nem igaz :)
Helló világ!
Üdvözlet mindenkinek. Nem szeretek magamban beszélni és magamnak írni (ezért nem is igen próbálkoztam naplóírással), de most az ösztöneimre hallgatva belevágok én is a "blogolásba", fel kell fedezni a kultúra ezen szegletét is. Az előbbi ok miatt lehet el kellene hagynom az első 100-200 bejegyzés megírását és arra a részre ugrani, mikor már híres és olvasott blogger vagyok, de fantasztikus írásaimtól nem akarom megfosztani az erre tévedő látogatókat. Hajnali öt van, tegnap reggel óta nem aludtam, de ez egy kiváló alkalom arra hogy ünnepélyesen megnyissam életem első honlapját. Hurrá!Keresés
Régi bejegyzések
Utolsó kommentek
- Zene füleidnek, J.R.: "Punk irónia"? Haha, Rotten azért ehhez meglehetősen alulművelt. Abban semmi... »
- Zene füleidnek, Lam: Egyáltalán nem volt gáz, Johnny egyik legszebb punk ironikus húzása... »
- Zene füleidnek, jjtiller: Kösz a sztorit, mondjuk nem lepett meg ez az SP... »
- Egy kis kultúra: a hét filmje, jjtiller: Abban igazat adok, hogy alulértékelt film (Coenék legjobb munkája pedig... »
- Zene füleidnek, J.R.: Azt hallottad, mikor a zenekar a Sex Pistols előtt lépett... »
Legtöbb komment
A legjobbak
Kategóriák
Linkek
